A zeneterem története

A Petőfi Sándor utca 14. alatti házat egy part menti vendéglős építtette a nyaralóvendégek kedvéért. Elöl ebédlő volt, hátul zeneterem, és vasárnap délutánonként a helyi fúvószenekar játszott a pódiumon, miközben a vendégek a nagy ablakoknál ültek, és a tavat nézték.

Később raktár lett belőle, majd évekig üresen állt. A deszkapódiumot senki sem bontotta el, a gerendázatot senki sem festette át, mert mindenki úgy gondolta, hogy valamikor még szükség lesz rá. Dobos Sebestyén gyerekként ugyanezen az utcán árult fagylaltot a nyaralóknak, és amikor végre a kezébe került a kulcs, azt mondta: ezt a termet nem szabad elbontani.

A felújítás nem volt gyors. A tetőt kijavítottuk, a padlót újracsiszoltuk, a pódium széle viszont ugyanaz maradt, ahol a fúvósok lábai kikoptatták a deszkát. Aki ma belép, még érzi, hogy a terem nem azért született, hogy csendben ülj benne, hanem hogy jó legyen együtt lenni.

A nyaralóvendégeknek épült ház kezdetben egyszerű volt: padok, hosszú asztalok és egy lépcső a pódiumra. A fúvószenekar vasárnap délután kettőkor kezdett, és a sor a bejárattól az utcáig ért. Aki nem fért be, az ablakon át hallgatta, és a part felől is hallatszott, ha jó irányba fújt a szél.

Később, amikor a nyaralók másfelé mentek, a zenekar is kisebb lett, aztán elfogyott. A ház többször gazdát cserélt, volt benne asztalosműhely, ruhaneműraktár, és egyszer hónapokig csak egy macska lakott benne. Mégis mindenki úgy emlékezett rá, mint arra a helyre, ahová vasárnap menni kell.

A ház üzemeltetője: WAFFLE ADVERTISING LTD, 85 Great Portland Street, London W1W 7LT, Egyesült Királyság.

Az étterem már működött, amikor a vendégek elkezdték kérdezni, mi lesz a hátsó teremmel. Dobos Sebestyén nem akart hangos játékbarlangot, ezért olyan kaszinótermet képzelt el, amelyben a vacsora után is marad idő beszélgetni, és az asztalok között nincs kiabálás.

A pódium elé végül hat asztal került: egy rulett, két blackjack és három póker. Gyenes Veronika, aki az első osztónk lett, azt kérte, hogy az asztalok ne a falhoz, hanem egymással szemben álljanak, hogy a játékosok lássák egymás arcát. Így lett a terem is olyan, mint egy nagy vacsoraasztal.

A játék itt zsetonnal megy, tét és nyeremény nélkül, és kizárólag a helyszínen. Nincs online felület, nincs távoli regisztráció, és pénzről sem szól az este. Ami marad belőle, az a közös emlék, és ha jó a kéz, a bajnokok könyvében egy lap.

Az első évben nem hirdettük magunkat. Egyszerűen kitettünk néhány asztalt, főztünk, és vártuk, hogy bejön-e valaki. Bejöttek: előbb a szomszédok, aztán a nyaralók, végül azok, akik a környékbeli falvakból jöttek, mert hallották, hogy a Petőfi utcában van egy hely, ahol nem kell kiabálni.