Péntek este: ki ült a döntő asztalnál
Hogyan telt a pénteki verseny
Tizennégy vendég jelentkezett a versenyre, ketten közülük először ültek pókerasztalhoz. Gyenes Veronika mindkettőjüknek külön elmagyarázta a szabályokat, és az első két szint alatt végig mellettük állt. A harmadik szintnél már magabiztosan játszottak.
A szünet után az asztalok összevonása következett. A lámpák elhalványultak, a vendégek a pódium mellett teáztak, és a döntő asztalnál hatan maradtak. Köztük volt egy nyugdíjas tanár, aki hónapok óta minden pénteken ugyanabban a kardigánban érkezik, és a legfiatalabb résztvevő is, aki alig egy hete töltötte be a 18. életévét. Lívia a névsor ellenőrzésekor kétszer is megnézte az igazolványát, aztán csak mosolygott, és megkérte a fiút, hogy üljön a jó székre.
A döntő és a könyv
Az utolsó kéz
A döntőben három játékos maradt, és az utolsó kör fél óráig tartott. A teremben csend volt, csak az osztó hangja hallatszott, és a pódium fölötti lámpa halk zümmögése. A nézők a falnál álltak, és senki sem mert köhögni. Amikor az utolsó lapot felfordították, Zsolt, aki hónapok óta minden pénteken eljött, felállt, és mindenki tapsolt neki.
A mondat
Zsolt a bajnokok könyvébe beírta a nevét, majd hosszan gondolkodott, és közben az egész terem várt. A végén ezt írta: „Mindig a lámpa alatt ülök, de ma először nyertem.” A mondat azóta is a könyv egyik kedvence, a vendégek gyakran felolvassák.
Mi marad az estéből
Az estén semmi sem járt a győzelemért, és kupa sem volt. A zsetonok az asztalon maradtak, a bajnok neve pedig a könyvben. A többiek azzal mentek haza, hogy jövő pénteken újra kezdődik: ugyanannyi zsetonnal, ugyanazon az asztalnál. Egy vendég a kijáratnál azt mondta Lívának, hogy ilyen hosszú estét még nem élt át, mégsem érezte hosszúnak, és ezt a mondatot ő is beírta a könyv szélére.