Hajnali látogatás a halászoknál
Hová megy Mihály hajnalban
A halat nem postán kapjuk, hanem egy helyi halásztól, aki hajnalban indul a tóra. Mihály régóta tartja vele a kapcsolatot, és egyszer elhívta a konyha csapatát is, hogy lássák, hogyan néz ki a nyers alapanyag. A látogatás hat órakor kezdődött, még sötétben.
A halász régi csónakkal dolgozik, és a hálóit maga javítja. Elmesélte, hogy a fogas és a süllő a tó legérzékenyebb halai, és akkor a legjobbak, ha rögtön a vízből kerülnek a hűtőbe. Ezért telefonon egyeztetnek, mikor és mennyit hoz. Egy rossz héten, amikor a szél miatt nem lehet kimenni, a konyha egyszerűen elhagyja a halat az étlapról, és a vendégek megértik.
Mit tanultunk
A friss hal szaga
A friss hal nem „halszagú”, hanem a víz szagát hozza. Ezt a konyha minden dolgozója megtanulta a kikötőben. Azóta a beszállítást nem egy üzenet, hanem egy fogás jelzi: ha a bőr feszes és a szem fényes, a hal jó.
Amit nem tudtunk
Nem tudtuk, hogy a halász a hálók mellett fát is farag. Egy kis halat készített nekünk ajándékba, amely most a pultnál áll a konyhai kapu mellett. A vendégek gyakran megkérdezik, mi ez, mi pedig elmeséljük a hajnali történetet.
Visszafelé
A kocsiban mindenki hallgatott, csak a kávé gőze látszott. Mihály azt mondta, hogy egy ilyen reggel után másképp kell főzni, mert az ember már tudja, honnan jön a hal, és kinek a keze fogta meg előtte. Délre a konyha ismét teljes erővel dolgozott, és a vacsora aznap különösen jól sikerült. A halász azt mondta, bármikor visszavár bennünket, és Mihály megígérte, hogy egy következő hajnalon a vendégfogadót is elviszi, hogy ő is lássa, honnan érkezik a vacsora. Azóta minden fogasszelet mellé gondolatban odaírjuk a halász nevét is.